AZ ÖLTÖNY – jazz-opera

„Balázs Zoltán rendezése nem a hagyományos történetmesélés útját választja: asszociatív képekből, zenei és vizuális motívumokból építkezik, ahol a humor, az abszurd és a szürreális elemek egyaránt fontos szerepet kapnak. Az előadás dramaturgiájában a szöveg, az ének, a mozgás, a látvány és a hangzás szorosan egymásra épül, miközben Kovács Adrián zenéje az afro-jazz marabi, mbaganga és kwela ritmusait európai és magyar zenei hagyományokkal kapcsolja össze.”

„A történet kegyetlen, mégis megrázóan szép a zene, a mozgás, a díszlet ékszerdobozába csomagolva. Megbocsátásra, kibékülésre nincs esély, az érzelmek mélyben tomboló erejét a két színész (Radnay Csilla és Bányai Kelemen Barna) éneke is megrázóan közvetíti.”

Papageno

„A hangszerelés egy zongorából, gitárból, szaxofonból, fuvolából, nagybőgőből, ütősökből, dobból és azokból a felső kategóriás zenészekből áll, akik folyamatosan, bámulatos tehetségükkel kísérik végig ezt a több mint egy órás előadást. Meglepetés kincs gyanánt, a magyarul nem értők számára, a szereplők tökéletes angolsággal adják át ezt a gyöngyszemet.”

„Az Öltöny azért kiváló, mert valamennyi jelentése ugyanabban a tökéletesen zárt esztétikai áramkörben fut: szép és kegyetlen, absztrakt, intellektuális és elementáris – egy újabb Balázs Zoltán-féle meisterstück.”

„Radnay Csilla már többször bebizonyította, hogy kivételes a színpadi jelenléte és virtuózan énekel, a zenei és műfaji váltásokat is magabiztos technikával oldja meg. Méltó partnere Bányai Kelemen Barna, aki Philemonként egyszerre hősszerelmes és kegyetlen, ravasz bántalmazó. Az öltönyt alakító Fehér Ferenc pedig élő szereplővé emeli a ruhadarabot úgy, hogy gyakorlatilag a mozgásával vagy egy-egy gesztussal tud jelen lenni. A lassan kibontakozó dráma a végére katartikussá válik, pedig semmi másról nem szól, csak rólunk, illetve legbelső, leféltettebb titkainkról.”

„Az Öltöny jelen rendezésének sikerül az, amire kevesen gondolnának, hiszen olyan viselkedésformákat láthatunk, amelyek egyszerre vetik fel a bűn, a vezeklés, a bocsánatkérés, az abúzus és a megbocsátás kérdéskörét.”